10.rész-Hiányzik...

Amikor beértem a suliba,odapillantottam Balázs helyére. Furcsa volt nagyon,hogy nem volt ott,hiányzott.
A napomról most nem beszélek,mert kaptam egy kettest,de nem szeretnék erről beszélni,ezért hazaérve
kicsit kiüritettem a gondolataim. Vajon hogy van? Mit csinál? Nem tudom. Fogalmam sem volt róla. Felnéztem a közösségire,
a gyíkos cucc már lecsitult,de mindenki Balázsról írogat. Kb. én is úgy éreztem magam,mint a többiek,
de én talán még rosszabbul,mert én láttam Balázst a kórházban,amnéziásan,szóval nekem volt a legrosszabb,meg a szüleinek. Hirtelen kijött belőlem a sírás. Sosem sírok,ez egy gördeszkázó lánytól sok.
Miután abbahagytam a sírást,kimentem gördeszkázni,mert miután elkezdtük a gimit,hanyagoltam. És ez egy kicsit elfelejtett velem mindent,de azért még nem voltam teljesen épp. Otthon megfürödtem,és elaludtam.

Elnézést szeretnék kérni a késésért,de nem volt időm felrakni ezt a részt. Ma délután lesz a 11. ami most lett volna,és este a 12. És elnézést szeretnék kérni azért,mert ez a rész rövid.