Reggel 8 óra körül ébredtem,mert nagyon rosszul voltam,szóval fel se keltem. Felszerettem hívni volna Balut,de nem akartam zavarni. Elkezdtem olvasni Az utolsó szalmaszálat, és mikor már kezdtem éhes lenni,lementem csinálni egy szendvicset. Hirtelen csörgött a telefonomból a Heart Attack. Felvettem,és bár reméltem hogy Balu lesz az,nem. Anyu volt. Azt mondta csináljak magamnak egy teát. pff.
Apa kijött a szsobából,merthogy "kiabáltam".
-Nem kiabáltam.
-Hallotam,de mindegy.
Foglaltam egy időpontot holnapra a dokihoz,aztán megcsináltam a leckét,amit Balu hozott tegnap,ésránéztem a közösségire. 3 üzenet. Mindhárom körlevél,szóval kitöröltem őket,de aztán megpillantottam egy adatlapot,valami Márkus Tímea,és... kapcsolatban volt...nem is akárkivel...Balázzsal. Hirtelen nem érdekelt hogy óra van,semmi se ,rohantam a telefonomért,hogy felhívjam,mit is képzel magáról,de persze kinyomta,vagy a a tanár vette el,és remélem hogy az előbbi,mer megérdemli. Hirtelen összerogytam. Elájultam.
Valamikor a kórházban ébredtem. Nem tudtam anya és apa hol vannak,és azt sem tudtam hol vagyok,kb. úgy éreztem magam mintha a mico csodafarmon lennék. De komolyan. Anyáék berontottak,nagy aggódással. Elmondták,hogy néhány napot bent kell maradnom megfigyelésre. De örülök neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése